Ugrás a tartalomhoz
Azonnali hívás

Korszakok a beatkorszakban – konferencia

Ingyenes
2023/12/06
Szerda
10:00 - 17:00
Multimédiás Könyvtár & Klub
Típus:
Ismeretterjesztés
Könyvtári esemény
Online előadás
Műfaj:
Pop
Rock
előadó
Romsics Ignác
előadó
Balcsók István
előadó
Szarvák Tibor
előadó
Koszits Attila
előadó
Csatári Bence
előadó
Takács Tibor
előadó
Valuch Tibor
előadó
Bajnai Zsolt
előadó
Bálint Csaba

Korszakok a beatkorszakban – konferencia

Korszakok a beatkorszakban A magyar könnyűzene korszakolási lehetőségei 1957 és 1992 között A Beatkorszak Projekt konferenciája 2023. december 6-án a Magyar Zene Háza könyvtárában

Program:
9.30–10.00 Regisztráció

10.00–10.15 Megnyitó Megnyitja:
Dr. Batta András, a Magyar Zene Háza igazgatója és Cselőtei László, az NKA Hangfoglaló Program Kollégiumának vezetője

A programot ismerteti: Bajnai Zsolt, a konferencia szervezője

10.15-11.20 I. szekció Levezető elnök: Rozsonits Tamás zenész, zenei újságíró, a Hangőr Egyesület elnöke

10.15 A gulyáskommunizmus és a három „T” A Kádár-korszak politikája
A Kádár János nevével jelzett 32 éves korszak két nagy szakaszra osztható. Az elsőt, amely névadójának 1956-os hatalomra kerülésétől 1962-63-ig tartott, a forradalmárokkal való véres leszámolás, a diktatúra intézményrendszerének restaurálása, Kádár személyi hatalmának a megszilárdulása és végül a rendszer nemzetközi elismertetése jellemezték. Ezenközben egyértelművé vált, hogy 1956 alapvető céljai – a függetlenség és a demokrácia – nem valósulhatnak meg, ám egyben az is, hogy az 1956 előtti rákosista politikához nincs visszatérés. A második nagy szakasz, amely alatt a „kádárizmus” stabilizálódott, és megkülönböztető jegyei karakterisztikussá váltak, az 1960-as évek elejétől az 1980-as évek végéig, a rendszer bukásáig tartott. A szocializmus „magyar modelljének” legfontosabb jellegzetességei a diktatúra totális jellegének autoriterré válása, tehát represszív jellegének enyhülése; a társadalom alrendszereinek – gazdaság, oktatás, tudomány, kultúra stb. – bizonyos mértékű önállósulása, és ezen belül mindenekelőtt az állami tulajdonra épülő tervgazdaság racionalizálása, valamint a pártállami ideológia hegemóniájának a megszűnése, továbbá a mindennapi élet depolitizálása és a társadalom fogyasztási-modernizálódási igényeinek a kielégítésére való törekvés voltak. A liberalizálódás áthághatatlan korlátait az egypártrendszer, illetve az MSZMP vezető szerepének megkérdőjelezhetetlensége, valamint a Szovjetunió külpolitikájához és az általa irányított katonai szövetséghez (Varsói Szerződés) való feltétlen hűség jelentették. Az előadás e két korszak legfontosabb jellemzőit mutatja be a kulturális életre és a művelődéspolitikára koncentrálva.
Előadó: Dr. Romsics Ignác akadémikus, nyugalmazott egyetemi tanár

11.00 A hazai rockzene és közönsége Szociológiai jelzőszámok a népszámlálások tükrében
Előadásunkban – az elmúlt évtizedek népszámlálásaiból leszűrhető adatokat használva – fontos szociológiai mutatók mentén tekintjük át, hogy miként alakult át a hazai rockzene felvevőpiaca, célközönsége. Mindezt a társadalmi kategóriákon keresztül vizsgáljuk, így kitérünk többek között a foglalkoztatás, az iskolai végzettség, korosztályok és mobilitási irányok változásaira is. Elméleti oldalról felvetjük a könnyűzenében jelentkező kulturális változás terjedéséhez kapcsolódó támogató és fékező tényezőket.
Előadók: Dr. Balcsók IstvánDr. Szarvák Tibor

11.20-11.40 Kávészünet

11.40-13.10 II. szekció Levezető elnök: Vass Norbert szerkesztő, Volt egyszer egy beatkorszak blog

11.40 A rock and roll forradalom után Korszakok 1957-1992 között a globális és a magyar populáris zenében, avagy a könnyűzene fejlődésének szakaszai
Az előadás többek között a rock and roll, a beat, a hard rock, a punk és a new wave korszakok jellemző stílusváltozatait, meghatározó előadóit, együtteseit, zenei szakembereit mutatja be. A korszakok popkulturális jellemzőivel, az angolszász és a magyar zenei világ különbözőségével, a korszakhatárok kijelölésével összefüggéseiben tárgyalja a tömegmédia és a szórakoztatóipar szerepét is, benne a fejlődő lemezipar sajátosságait. Arra is megfogalmaz válaszokat, hogy milyen változásokat hozott a rock a könnyűzenében, illetve beszélhetünk-e egyáltalán hazai rock and roll korszakról.
Előadó: Koszits Attila kultúrakutató, művészeti szakíró, zenész

12.00 Vitatkozó jólfésült elvtársak Korszakok a kádári-aczéli könnyűzenei intézmények történetében
A Kádár-rendszerben számos monopolintézmény uralta a könnyűzenei szcénát, amelyeknek a „támogat-tűr-tilt” hármas aczéli követelményrendszernek kellett megfelelniük, élükön egy-egy maximálisan megbízható kommunista apparatcsikkal. Az 1956-tól 1989-ig tartó időszak mégsem tekinthető egységesnek, mert a nagypolitika változásainak megfelelően – vagy éppen paradox módon azzal szembe menve, de mindenképpen a hatalommal egyeztetve – a könnyűzenei intézmények is módosíthatták a tevékenységüket. Ezt számos egyéb tényező befolyásolta, így fordulhatott elő, hogy sokszor egymással ellentétes tartalmú intézkedések láttak napvilágot. Ezekbe az érdekes szituációkba kalauzol ez az előadás.
Előadó: Dr. Csatári Bence a Nemzeti Emlékezet Bizottság tudományos kutatója

12.20 Megfigyelt évtizedek Állambiztonság és popzene kapcsolatának szakaszai a Kádár-korszakban
A magyar állambiztonság az 1960-as évek elejétől egészen 1989-ig foglalkozott a könnyűzenével, egészen pontosan a zenészekkel, előadókkal, illetve ezeknek a fiatalok tömegeire gyakorolt hatásával. Ebben a szűk három évtizedben a hazai populáris zene, az állambiztonság és így kettejük kapcsolata is sokat változott. Az előadás azt vizsgálja, hogy milyen szakaszokat lehet elkülöníteni a Kádár-kori politikai rendőrség popzene körül végzett tevékenységében, és ez a szakaszolás mennyiben járulhat hozzá a magyarországi könnyűzene egészének korszakolásához.
Előadó: Dr. Takács Tibor történész, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára

12.40 A beatkorszak korszakolási lehetőségei
Diskurzus a szekció három előadásának tükrében

13.10-14.00 Ebédszünet

14.00-15.30 III. szekció Levezető elnök: Horváth Gergely rádiós műsorvezető, podcaster, kreatív producer


14.00 Jampecek, hippik, csövesek, punkok Az ifjúsági szubkultúra mint társadalmi és divatjelenség az államszocializmusban
Az államszocialista korszak kutatása során viszonylag kevés szó esik arról, hogy mind a Rákosi-, mind pedig a Kádár-korszakban léteztek különböző ellen- és szubkultúrák a domináns, úgynevezett szocialista kultúra mellett. Ezek az irányzatok, spontán „mozgalmak” többnyire generációs alapon szerveződtek, erősen kötődtek a „Nyugathoz”, az onnan érkező beat- és rockzenéhez, illetve az ezeket Magyarországon meghonosító magyar zenei csoportosulásokhoz és együttesekhez is. A jampecek, a hippik, a csövesek és a punkok nemcsak a zenei ízlésükben, hanem a viselkedés- és öltözködéskultúrájukban is erősen különböztek az idősebb, felnőtt generációk tagjaitól, azok viselkedésétől, gondolkodásától. Egyfajta nonkonformítást, ifjúsági lázadást is képviselve, kivonultak a „felnőtt” társadalomból, az államszocialista korszak hivatalos társadalmi keretei közül. Mindez megnyilvánult a csoportidentitást is kifejező, gyakran szimbolikus tartalmat is hordozó öltözködésben is. Az előadásban megpróbálok rövid áttekintést adni a félmúlt Magyarországáról. Arról, hogy kikkel és mivel szemben fogalmazódott meg az a fajta ellenérzés, kivonulási kísérlet, amit ezek a csoportok igyekeztek kifejezni. Milyen generációk voltak jelen az 1950-es, 60-as, 70-es, 80-as évek magyar társadalmában, milyen szocializációs élmények hatottak rájuk? Milyen sajátos, egyedi öltözködési és viselkedéskultúra jellemezte az egyes csoportokat?
Előadó: Dr. Valuch Tibor történész, egyetemi tanár (EKKE és TK PTI)

14.20 Hazavihető zene és zenészek A könnyűzene birtoklásának lehetőségei a kottától a CD-ig
A beatkorszak hajnalán a rajongók és a zenekart alapítók a „Luxiról szedték” le az első kedvencek dalait, miközben a szórakozóhelyek állandó vagy alkalmi muzsikusai többnyire kottából tanulták az aktuális slágereket. A Kádár-kor bő három évtizede alatt nemcsak a televízió lett a háztartások nélkülözhetetlen kelléke, de előbb a hang-, majd a képrögzítés is lehetővé tette, hogy a koncerteken látott „sztárok” és „bálványok” az otthonokba, a rajongó fiatalok szobáiba is „beköltözhessenek”. Az előadás egyfajta technikatörténeti áttekintés, ami ilyen szempontból próbálja a hazai könnyűzenéhez jutást 1957 és 1989 között korszakolni.
Előadó: Bajnai Zsolt a Beatkorszak Projekt vezetője, a Hangfoglaló Program elindítója

14.40 Erősítők az őskortól a hőskorig Színpadtechnikai eszközök evolúciója az 1960-as és 1970-es évek Magyarországán
Nyilvánvaló, hogy a magyar könnyűzene első képviselői a Kádár-kor hajnalán nem ugyanolyan hang- és színpadtechnikai eszközökkel szólaltatták meg az első dalaikat, mint amilyeneken 1989-ben koncerteket rendeztek. A nyugati világtól való látszólagos elzárkózás ellenére a magyar zenekarok és technikusok idővel megtalálták annak a módját, hogy megpróbáljanak ne csak felzárkózni a nyugati bandákhoz, de idehaza is egyre vállalhatóbb koncerteket adhassanak. Előadásomban színpadtechnikai elemek, a hangosítási eszközök fejlődésének bemutatására teszek kísérletet a hiánygazdaság viszonyai között, különös tekintettel a magyar rockzenekarok közt kialakuló 'fegyverkezési versenyre'.
Előadó: Dr. Bálint Csaba a Rockmúzeum elnöke

15.00 A beatkorszak korszakolási lehetőségei Diskurzus a szekció három előadásának tükrében

15.30 Vita, konferenciazárás

Előadók:
Bajnai Zsolt, a Korszakok a beatkorszakban konferencia szervezője, szerkesztő, kommunikációs szakember. A Cseh Tamás – 2017-től – Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program elindítója, az NKA illetékes kollégiumának vezetője (2015–2020), 2018 és 2021 között a Könnyűzenei Szolgáltató Iroda igazgatója. A kezdetektől aktívan részt vesz a könnyűzenei örökség megőrzését támogató alprogram munkájában, az eddigi kilenc rocktörténeti konferencia mindegyikén előadott, négy kiállítás kurátoraként dolgozott. Számtalan rocktörténeti írás szerzője. Az elmúlt évben a Látható rockzene és a Volt egyszer sok fesztivál konferenciák szervezője, a hasonló címmel megjelent kötetek szerkesztője.

Dr. Balcsók István, PhD, területfejlesztő szakgeográfus, történelem-földrajz szakos középiskolai tanár, településkutató. Adjunktus a Debreceni Egyetem Szociológiai és Szociálpolitikai Tanszékén.

Dr. Bálint Csaba rockszakíró, eddig tíz rocktörténeti könyv szerzője, lassan egy évtizede a Rockmúzeum elnöke, civilben ügyvéd. A beatkorszaktól kezdődő magyar rocktörténet állhatatos kutatója.

Dr. Csatári Bence történész, újságíró, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tudományos főmunkatársa. A Kádár-rendszer könnyűzenei politikájáról írt PhD-értekezését summa cum laude minősítéssel védte meg 2008-ban az ELTE-n. Hét kötete, valamint számos tanulmánya jelent meg zene- és médiatörténeti témákban, illetve több televízió és rádió rocktörténeti szakértője, illetve műsorvezetője. Az ELTE-n és a Balassi Intézetben rendszeresen tart rocktörténeti szemináriumokat.

Koszits Attila 1989–2011 között a Magyar Rádió szerkesztő-riportereként itthon és külföldön is dolgozott. 1980-tól tart rockzenetörténeti előadásokat, például óraadóként a Pécsi Tudományegyetem „Zenélő Egyetem” kurzusain. Írásait napilapok, kritikai folyóiratok, zenei újságok, szakkönyvek, akadémiai kiadványok, lexikonok közölték. Rendszeres résztvevője a magyar populáriszenei konferenciáknak, országos projekteknek. 2020-ban jelent meg a Pécs Underground 80 – Ellenkultúra, progresszív és avantgárd tendenciák című kötete.

Dr. Romsics Ignác fő kutatási területe Magyarország 20. századi története. Legismertebb művei Bethlen István (1991), Magyarország története a XX. században (1998), Magyarország története (2017) és Hetven év. Egotörténelem 1951-2021. I-II. kötet (2022, 2023). 1974–77-ben a Bács-Kiskun megyei Levéltár levéltárosaként, 1977 és 1985 között az MTA Történettudományi Intézetének munkatársaként, 1986–1991-ben a Magyarságkutató Intézet igazgatóhelyetteseként dolgozott. 1991-től 1997-ig az ELTE docense, majd 2008-ig professzora, közben négy és fél éven át az Indiana Egyetem (USA) vendégtanára volt. 2001-ben az MTA levelező, 2010-ben rendes tagjává választották. 2008-tól az egri Eszterházy Károly Főiskola, majd Egyetem tanára, 2019-ig az ottani Történettudományi Doktori Iskola vezetője. 1999 és 2007 között a Magyar Történelmi Társulat főtitkára. 2006-ban a Jyväskylä-i Egyetemen (Finnország), 2009-ben a párizsi Sorbonne-on tartott eladásokat. 2010-től 2020-ig a kolozsvári Babes-Bólyai Egyetem állandó vendégprofesszora. 1995-ben Ránki György-díjat, 1999-ben Deák Ferenc-díjat, 2000-ben Akadémiai díjat, 2005-ben Széchenyi-díjat, 2010-ben Szilárd Leó professzori ösztöndíjat, 2014-ben Príma díjat kapott. 2020-tól 2023-ig az MTA Vezetőségének tagja és a BBC History főszerkesztője; 2021-től az Eszterházy Egyetem professor emeritusa és a Babes-Bólyai Egyetem díszdoktora.

Dr. Szarvák Tibor, PhD, szociológus, szociálpolitikus, szociális munkás, településkutató. Adjunktus a Debreceni Egyetem Szociológiai és Szociálpolitikai Tanszékén.

Dr. Takács Tibor 1997-ben szerzett diplomát a debreceni egyetemen, majd 2005-ben ugyanitt nyert el doktori (PhD) fokozatot. 2002-től a Történeti Hivatalban, majd jogutódjában, a Történeti Levéltárban dolgozik. Fő kutatási területe az 1945 utáni magyar politikai rendőrség története, működésének társadalmi vetületei, többek között a sport és a populáris zene terén végzett állambiztonsági tevékenység.

Dr. Valuch Tibor történész, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem egyetemi tanára és a Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének kutatóprofesszora. Kutatási területei a 20. századi magyar társadalomtörténet, a mindennapi élet története, a fogyasztás története és a munka világának társadalomtörténete. Legutóbbi könyve: Everyday Life under Communism and After – Consumption and Lifestyle in Hungary, 1945–2000. CEU Press, New York – Budapest-Vienna, 2021.

Ingyenes

Jegyárak

Elmentem a naptárba: