-(1).jpg)
Csak szeresd csinálni
Falusi Mariann
Falusi Mariann új, önálló esttel lép fel a Zene Házában, amelynek Törvénytisztelő tolvajok a címe, és a klasszikus zenéből merítő popdalokat veszi sorra sokszínű zenekarával. Ahogy mondani szokás: nincs könnyű és komoly, csak jó és rossz zene.
A Zene Házában egy új műsort mutatsz be Törvénytisztelő tolvajok címmel. Milyen koncertre készülhet a közönség?
Mindig szeretek valami frissel előrukkolni, ebben az évben egy filmzenés koncert után ez lesz a második új projekt, mert fontos volt számomra, hogy a Zene Házába valami komoly dologgal kerüljek be. Olyasmivel, ami ötvözi a komolyzenészi alapjaimat a popzenei munkásságommal. Erre találtam ki ezt a produkciót, amiben olyan dalok szólalnak meg, amelyek tetten érhetően a komolyzenéből merítettek ihletet, akár konkrét módon a klasszikus zenéből nyúlták a popdalt. Az egész világon számos ilyen dal akad, akarva, vagy akaratlanul. Ez egy nagyon jó játék, felidézni, megkeresni ezeket a műveket. Felkértem Mocsári Károly zongoraművészt, akit nagyon tisztelek, hogy szólaltassa meg ezeket zongorán, a maguk klasszikus kivonatában, majd összeállítottam egy zenekart, akikkel ezeket popzenei megszólalásban. Vagy inkább popzeneszerűen adjuk elő, hiszen direkt nagyszerű zenebohócokat szerváltam a zenekarba. Holló Aurélt mindenféle ütősökön az Amadindából, Födő Sándort, aki szintén játszik rengetegféle hangszeren, ő fogja a dalokat hangszerelni is. Illetve hívtam még Cserta Balázst, aki játszik minden létező fúvós hangszeren. És van még egy billentyűs, akivel nemrég, Presser Gábor koncertje alkalmából ismerkedtem meg, Szebényi Dánielnek hívják, aki ugyanilyen zenebohócnak tekinthető, abban az értelemben, hogy az összes stílusban otthonosan mozog. Marha érdekes felállás, popzenekarként is.
Dalok, dallamok, slágerek újrahasznosítása, újrafelfedezése, a köztulajdonba átment művek kincsmentése szép vállalkozás. Melyek a kedvenc ilyen kincseid?
A válogatás még zajlik, de rengeteg ilyen van, akár apró motívumok, sorok is ideillenek, például az All by myself. Ki fogjuk majd emelni mindegyiknél, hogy honnan merít, ez ugye Rahmanyinovtól. Fáy Miklós szerkeszti a műsort, akivel szintén nagyon régóta dolgozom együtt. Amikor elmondtam neki, hogy lesz egy ilyen műsor, akkor ő is azonnal elkezdte sorolni az idevonatkozó párhuzamokat. Utána kértem fel Mocsári Károlyt, aki szintén rögtön mondott egy sor példát. Ez egy köztudott dolog, amit ritkán szed csokorba az ember, de nem is a lebuktatás a cél, hanem az egész mögött rejlő játékos lehetőség.
A Pa-dö-dő 1988-ban robbant be a magyar zenei életbe és a modern popzene egyik zászlóvivőjeként, úttörőjeként nagy hatást gyakorolt a hazai színtérre, mentalitásban, szemléletben, humorban is. Mire vagy a legbüszkébb azok közül a dolgok közül, amiket a Pa-dö-dő elért?
A rugalmasságra vagyok a legbüszkébb. Hogy képesek voltunk magunkat ilyen hosszan önazonosan megőrizni és szerepelni – úgy, hogy soha nem volt semmi, ami miatt meg kellett volna alkudnunk. Soha nem volt menedzserünk, mi csináltuk magunknak. Ez megint csak egy játék volt, amit a magunk kénye-kedve szerint játszhattunk. És ami gyakorlatilag az életünk volt. Soha nem alkudtunk meg, nem álltunk be mást csinálni, csak azért, mert az a divat. Arra is büszke vagyok, hogy a mienk volt az első magyar lemez, amit digitális technikával vettek fel. Vagy egy csomó minden, de a rugalmasságuk és a meg nem alkuvásunk volt a legfontosabb mindig.
Konzervatóriumot végeztél, jazzénekes kategóriában Ki mit tud?-ot nyertél, a Pa-dö-dővel popzenét énekeltél, színházban, musicalekben és még ki tudja mennyi műfajból ismerhetünk, és ez az est is erről szól, a műfajok felett állásról, hogy a zene általában jó.
Ez maga Sík Olga tanárnőnek a hagyománya, aki azt mondta, hogy teljesen mindegy, hogy milyen zenét játszol, csak szeresd csinálni, legyen kifejező, legyen értelme, legyen jó a végeredmény. Én is ezt vallom.
Interjú: Dömötör Endre
