Rengeteg szeretetet, odafigyelést és örömteli éneklést szül ez a program

Milyen szakmai program született, milyen korú gyerekekben gondolkodtatok, és mi alapján választottátok ki a helyszíneket?
Severinghaus Artemisz: Kreatív alkotásra épülő programot dolgoztunk ki, ami nemcsak a különféle zenei műfajokkal való megismerkedést segíti, hanem nagyon játékos, és egyben csapat- és önbizalomépítő lehetőséget is teremt az osztályoknak és a pedagógusoknak is. Arra törekedtünk, hogy olyan maradandó élményt hagyjuk a gyerekekben, amire aztán a helyi pedagógus tovább tud építeni. Általános iskola 3. és 4. osztályba is elvittük a programot, többféle helyszínt is kipróbáltunk, és a foglalkozások ott működtek a legjobban, ahol a gyerekeknek a legkevesebb lehetőségük volt eddig zenélni, mert ott tényleg az újdonság erejével hatott minden, amit bemutattunk, és viszonylag rövid idő alatt is óriási élményt tudtunk nyújtani nekik.
 

Tuza Mónika: A helyszínek kiválasztása nagy fejtörést okozott, mert négy iskolát tudtunk bevonni a tesztprogramba. Szakmai körökből kértünk ajánlásokat, így került be egy baranyai kistelepülés, Versend iskolája, egy pécsi iskola, egy tiszavasvári iskola, és az arlói iskola, Borsodból.

Milyen tapasztalatokat gyűjtöttetek, és milyen visszajelzéseket kaptatok a gyerekektől, a tanároktól?
Severinghaus Artemisz: A tanárok részéről borzasztó nagy nyitottságot éreztünk, nagyon örültek, hogy együtt játszhattak a gyerekekkel, hogy közös élményekhez juthattak. A szövegátírást pedig kimondottan hasznosnak találták, mert az illeszkedett a harmadikos tanagyagba. Ezen kívül készítettünk számukra egy gyakorlatgyűjteményt tele mozgásos és zenei játékokkal, hogy ha szeretnének tovább foglalkozni ezekkel, akkor azt könnyebben megtehessék.

Tuza Mónika: Az idén bevont iskolákkal nagyrészt folytatódik az együttműködés, így a további közös munka során a gyakorlatgyűjteményről is fogunk kérni visszajelzést az iskolai pedagógusoktól az őszi félévben, ezen kívül már dolgozunk a negyedikeseknek szóló tanterven. A program szakmai továbbfejlesztésében nagy segítségként szolgált, hogy a tesztfoglalkozások idején minden alkalom után külön is kértük a tanárokat, hogy töltsenek ki egy kérdőívet arról, hogy milyen nyomot hagyott a gyerekekben az adott foglalkozás. Kaptunk például olyan visszajelzést, hogy voltak gyerekek, akinél korábban nem tapasztalt, rejtett képességek jöttek elő, másutt pedig arról számoltak be, hogy a gyerekek sokkal türelmesebbek, elfogadóbbak lettek egymással. Nyilván ebben a helyi pedagógusoknak is óriási szerepük van, mert például az egyik tanárnő elkezdte úgy használni a Ringasd el magad című számot, hogy amikor konfliktus van az osztályon belül, előveszik ezt a dalt, és ennek nyomán boncolják szét a helyzetet, és beszélik meg, hogy mi is történt. A gyerekeknek is készítettünk egy foglalkoztató füzetet, ahol minden óra után ötös skálán jelezhették, hogy hogyan érezték magukat, akik közül többen is boldogan újságolták, hogy mindig a legboldogabb emojit karikázták be. Szívszorító pillanatok is voltak, mint például, amikor egy kislány úgy fogalmazott, hogy ezek után a foglalkozások után úgy érezte, hogy lement róla minden teher… És nekünk éppen ez volt a célunk, hogy megmutassunk, hogy a zenének micsoda feszültségoldó és érzelemkifejező ereje van.

Nektek személyesen mit jelentett, mit adott mindaz, amit ezeken a foglalkozásokon tapasztaltatok?
Tuza Mónika: Öröm volt látni, hogy a terveink megvalósultak. Rengeteg szeretetet, odafigyelést, örömteli éneklést és zenélést szült ez a program, és nagyon meghatott, hogy az iskolákban milyen könnyen tudtak a művészpedagógusaink, a személyes iskolalátogatások alatt pedig mi magunk is kapcsolódni a gyerekekhez és az iskolai pedagógusokhoz.

Severinghaus Artemisz: Kezdettől nagyon hittem az alkotás erejében, innen jött a szövegátírás ötlete is. Ebből adódóan nekem az első nagy élmény az volt, hogy lett egy csapat itt a házban, művészpedagógusokkal és Mónival, aki koordinátorként a lelke volt a programnak, akik beálltak e mögé a vad terv mögé és velem együtt hittek abban, hogy ez működni fog. A második pedig, hogy ebben a gyerekek is partnerek voltak, és lelkesen vetették bele magukat a szövegek átírásába. Csodálatos szövegek születtek, és a gyerekek szemében látni a büszkeséget. Nagy álmom, hogy a magyar zeneoktatásban induljon el egy reform, lehessen saját dolgokat, akár zenei, akár szövegi átírásokat alkotni, már a kezdetektől. Ebben persze nem vagyok úttörő, már Kokas Klári néni is az improvizáció híve volt, és a huszadik század második felétől egyre több helyen jelennek meg hasonló irányzatok a világban. Én pedig boldog vagyok, hogy az utazó programunkkal ebbe a sorba mi is beállhatunk.

Interjú: Nagy Viktória
Fotó: Mohai Balázs